Logo

The Theory of Midnight Souls

Az Éjféli Lelkek története

Különleges Könyvek Boltja

 

 

 

 

To L.

 

A Különleges Könyvek Boltjának kirakatát színes égőfüzér öleli körbe; ott ég éjjel-nappal, piros, sárga, kék, zöld fénnyel, bordó és fehér és lila fénnyel, a zsinórja pedig zöld színű, és nem lehet látni, hol van bedugva. A kirakatban, aminek a tetején aranyozott keretes ódivatú betűkkel csak ez állt, íves vonalban: Könyvesbolt, temérdek könyv sorakozott; volt ott egy nyitott, barnára pácolt, sokemeletes könyvespolc, amelynek nyitott oldala az utcára nézett, de bizony már szinte nem is látszott, úgy elborították a könyvek. Egy polcbéli helyre jutott kettő, három kötet is; a polc mellett jobbra és balra magas oszlopokba rakodva várakoztak a vevőikre a könyvek, az oszlopok elmozdultak, egymásra dőltek, egy-egy könyv, amelyik nagyobb alakú volt, mint az alatta és a felette lévő, kilógott az oszlopból, amik aztán összeértek, összecsúsztak a könyvespolc tetején.
A Könyvesbolt mindig nyitva volt. Vagyis, majdnem mindig; mert ha valaki keresett valamit – még akkor is, ha nem tudta, éppen mit – mindig nyitva találta, a vastag, díszes fonatos sárgaréz kilincs a kis ablakszemekre emlékeztető kazettás ajtón és az ajtó fölé akasztott könyves cégér mindenkit hívogatott, akár reggel volt, akár késő este. Mindenkinek mindig nyitva volt – de állítólag voltak, akik zárva találták, ezt mesélték szerte a városban, időnként megesett, hogy valaki hiába kopogott, dörömbölt, rázta a kilincset, hiába toporzékolt vagy kiabált, nem jött senki ajtót nyitni.
A sárgaréz kilincs már teljesen megkopott, de azért jól kézre állt még mindig; ha az ember be akart menni, az volt az érzése, hogy szinte magától nyílik, mintha üdvözölné a belépőt. Az ajtó néha akadt egy kicsit, mert a padló a magas küszöb mögött egyenetlen volt kissé, de ha az ember becsukta maga mögött, szépen helyére csusszant a kilincs nyelve, miközben a belül felakasztott csengettyű csilingelése szerteáradt a boltban.
A Könyvesbolt olyan volt, akár a labirintus; telis-tele volt könyvekkel, a padlótól a plafonig zsúfolásig tömve volt minden egyes könyvespolc, könyvszekrény, a zegzugos folyosókon, amiken keresztül be lehetett barangolni a boltot, szabálytalan rendben néha asztalokat vagy foteleket, székeket találhatott az ember, amik jórészt szintén tömve voltak könyvekkel. Nem voltak kategóriákba rendezve, nem volt sem műszaki, sem jogi vagy szépirodalmi részleg; csak volt az a rengeteg, megszámlálhatatlanul, felfoghatatlanul sok könyv, és az ember, azt mondják, mindig megtalálta a magának valót. Mert valószínűleg minden könyv meg is volt ebben a könyvesboltban, amit valaha kiadtak, vastag vagy vékonyka, kicsi alakú és nagy, díszes borítójú, egyszerű, aranyozott gerincű vagy sima, papírkötéses vagy keményborítós… Mert minden embernek más és más kellett. A Különleges Könyvek Boltja minden egyes ember számára tartott egy kötetet, és mert az emberek is sokfélék, a különleges könyvek is sokfélék voltak. Volt, aki úgy jött a boltba, hogy pontosan tudta, mit akar, mintha már álmában látta volna élete könyvét; és akkor addig barangolt a tömött polcok között, amíg csak megtalálta, amit olyan nagyon vágyott. Akkor sugárzó arccal, boldogan távozott, magához szorítva új barátját, szövetségesét, szerelmét; és még visszanézett a kirakatra, a fényekre, amik éjjel-nappal ott pislogtak, és a feliratra, és úgy érezte, mindig emlékezni fog arra a zegzugos folyosórészletre, arra az apró sarkocskára, félig rejtett falszakaszra, ahol A Könyvét meglelte.
Volt, akinek sokáig tartott a keresgélés, de mivel nem volt záróra, soha, senkit, aki belépett, és akit üdvözölt a csengettyű, nem zavartak ki: keresgélhetett kedvére, levehetett akárhány könyvet a polcról, bele lehetett lapozni mindegyikbe, megszagolgatni, végigsimítani a borítókat, egyet-egyet kézbe venni, mérlegelni. Egyszóval volt, akinek sokáig tartott, mert volt, aki nem tudta még, egészen pontosan mit is szeretne, de a legtöbben mintha megmámorosodtak volna a Könyvesbolt légkörétől, végigfuttatták a kezüket a könyvek változatos gerincén, és aztán leemelték a polcról, felvették az asztalról azt az egyet… pontosabban Azt Az Egyet.
A Könyvesbolt Téged is vár. Te is majd nézegeted az utca túloldaláról az ajtót először, a kirakatot, ahol rendezetlen halomban állnak a könyvek, és elolvasod a feliratot ezerszer: Könyvesbolt. Aztán átvágsz az utcán, ujjaiddal érinted a sárgaréz kilincset, és mintha magától nyílna, az ajtó nem ellenkezik, meg sem akad, kitárul, és a csengettyű majd másként fog csilingelni: mert most téged köszönt végre, mert téged vártak, várt az összes könyv, a zegzugos folyosók, a kis sarkok, a halvány fényű lámpácskák, várt a vastag szőnyeg, amibe szinte besüppedsz, amikor majd végigmész a polcok között; mintha a lélegzetüket is visszafojtanák – hát lehet egy fotelnek, egy olvasóasztalkának lélegzete? – amíg a tekinteted végigfut a könyvek gerincén, az ujjaddal végigsimítasz rajtuk, mert te szereted, szereted mindegyiket, tudják ők. De azt is tudják, hogy te másért jöttél, nem mindegyikért, csak egyért, és ez így van jól, és A Könyved is tudja, szinte díszbe öltözik, a gerincéről letáncolják a port a pókok, borítóján az ezüst-arany betűket a pókhálóseprűk fényesítik meg; aztán te majd szépen megállsz a polc előtt, és az ezer, tízezer könyv közül nem fogsz tétovázni, pontosan oda nyúlsz, nem másikat, hanem pontosan Azt veszed le, amelyik nagyon a Tiéd.
Amikor majd kilépsz a félhomályos, otthonos kis boltból, magadhoz szorítva A Tiédet, és átvágsz az utcán, ráébredsz majd, hogy az otthonosságot, ami A Könyvesboltban uralkodott, nem hagytad ott a csengettyűszóval; azt magaddal vitted, a csöndes sarkocskákkal, a színes fényekkel, a kényelmes fotelekkel, mert ott van veled A Te Könyved, amit megtaláltál, de csak látszólag kerested; belül, valójában mindig is tudtad, melyik polcon keresd.

 

 

Magyar Gothic Club Լաըրա Արքանիան Fagyba írt titkok Darxite