Logo

The Theory of Midnight Souls

Az Éjféli Lelkek története

Laura Arkanian – Holdezüst, vérarany

 

 

Van olyan eredmény, győzelem, célba érés, amiért megéri akár éveket – akár csaknem húsz évet! – várni. Laura Arkanian most megjelent könyve pontosan ilyen. Hosszú és kanyargós ösvényeken, látszólagos zsákutcákon keresztül vezetett ennek a különleges könyvnek az útja az olvasókig.
Nagyon közel áll hozzám ez a regény, és ha nem fejtem ki hosszasan, akkor is igaz, hogy rengeteg ok miatt kitüntetettnek érezhetem magam: jó okom van rá, hogy azt mondjam, mert láttam, hogy ennek a műnek micsoda mélységei vannak. Nehéz erről a könyvről bármit is írni úgy, hogy ne hangozzon ki belőle, mennyire szeretem minden sorát (izé, betűjét). (Miért is nincs ötnél több csillag?:) )
Mindazonáltal mivel olyanoknak szeretnék írni a könyvről, akik még nem olvasták, ezért igyekszem:)

 

A Holdezüst, vérarany nem romantikus regény, nem kalandregény, és nem hasonlít semmilyen megszokott, behatárolható skatulyához tartozó regényhez sem. Ellenben minden benne van, ami magában az _élet_ben is: van benne munka, munkatársak, család, barátok, ellenségek, (igen, van benne szerelem is), van benne háború, halál és születés.
A Holdezüst, vérarany nem egy város regénye és nem is egy emberé, vagy nem feltétlenül egy közösségé – hanem mindannyiunké.
Ismerős a sebészorvos, a nővérke, a zenetanárnő, a festett arcú, magassarkúban pózoló kihívó fiatal lány, a dolgozatokat javító professzor, a téren randalírozó huligán? Olvastuk a címlapokon a híres zenészek viselt dolgait?
Ugye nem hisszük el, hogy mindebből áll az ő életük? Addig megjegyezzük őket, amíg elolvassuk a nevüket a köpenyükön, vagy a gyermek ellenőrzőjét megnézzük az első oldalon… de nem tudjuk, mit csinálnak azután, hogy megszűnnek foglalkozás, munka lenni… hazamennek ők is? Minden bizonnyal. És azután? Vagy amellett?…

 

A Holdezüst, vérarany szereplői hazamennek… és elkezdik élni a másik életüket.
Élni és születni sokféleképpen lehet, ahogyan szeretni is. A könyv szereplői emberek, vámpírok és farkasok; a másvérűek is megszületnek, élnek, ahogy bárki más, csak tinédzserkorukban ébrednek rá lassan, ők valójában mások, és mások is maradnak halálukig. Van, aki minden erejével küzd ellene, mégis az állapottal előbb vagy utóbb meg kell békélni – mert a hold vezetését akarod vagy sem, magadra kell venned, ha megszólít.

 

A másvérűek létezésének nem mindenki van tudatában. Amíg az átlagemberek élete zajlik a maga medrében, addig a város egy másik szintjén – nem teljesen alatta, nem teljesen fölötte, inkább át meg átszőve azt, akár a vérerek a testet – egy másik társadalom élete is zajlik, csaknem észrevétlenül. A tagjai vámpírok és farkasok; a legendák rettegett szörnyetegeit, a szuperhatalommal rendelkező szuperjókat vagy szupergonoszokat azonban hiába keresi bárki is. Ezek a lények halandók, akár te vagy én; dolgozni járnak, akár te vagy én, lehetnek a családtagjaid is, és nem fogsz tudni róluk; problémáik vannak, amire nem megoldás a földöntúli hatalom. Azokkal az eszközökkel kell megoldaniuk minden gondjukat, lélek és ember nehézségeit, vihar idézését és vihar csitítását, amelyekkel te vagy én ugyanúgy rendelkezünk; s döntéseik következményeit magukkal hordozzák a bőrük alatt mindhalálig.

 

Andrea és Peter egymásra találásával nyerünk első bepillantást a világba. A szerelmükben nincs semmi rendkívüli, nem lángolnak tízezer fokon – pont olyan a kapcsolatuk, amilyet bárki szeretne magának: boldog, békés, összebújós, biztonságos. legalábbis látszólag.
Egyikük sem tudja a másikról ugyanis, hogy mindketten másvérűek, egyikük farkas, másikuk vámpír (nem, nem érzik meg egymáson – nincsen szuperhatalmuk…) A másvérűek e két ’fajtája’ hol nyílt, hol lefojtva forrongó háborúban áll egymással, és a köztük lévő kapcsolat tiltva van. emlékeztet ez téged valamire? Ha igen, egy szereplőtől megkapjuk a választ a kérdéseidre:
„Tényleg azt hiszed, hogy most megmentetted őket? Ne áltasd magad. Nemcsak őket nem mentetted meg, de még minket is veszélybe sodortál. Nézd, én meg tudom érteni, mi vezetett téged, én is olvastam a Rómeó és Júliát. De a végén ők sem maradtak életben, és Veronában sem lett béke. Reálisan gondolkodva Rómeó és Júlia többszörösen elbaszták.”

 

Amikor Peter és Andrea a többszörös tiltás ellenére is úgy döntenek, nyíltan együtt maradnak, a város törékeny egyensúlya felborul. Mindenkinek állást kell foglalni – de mire az első vélemények és döntések megszületnek, már régen nem a szerelmesekről szól a történet.

 

A Holdezüst, vérarany a következmények regénye. Olyan leckéket tanít, amelyekre időnként mindannyiunk figyelmét fel kell hívni, nehogy elfelejtődjenek; mert nem szépít, nem kendőz el semmit, hanem tisztán és világosan, kertelés nélkül vágja az arcunkba, milyen az élet.
A világot vékony, csaknem láthatatlan ezüstfonalak tartják össze; abban a pillanatban, amikor mozdulsz, megszólalsz, cselekszel, tetteid hatás-ellenhatás módjára megeresztik vagy megfeszítik az ezüstszálakat, és változást hoznak a világba; bármely apró cselekedet is esik általad, az nem tehető mg nem történtté; a következményeivel együtt kell élned vagy halnod, ahogy a hold telik és fogy.
A Holdezüst, vérarany szereplői tudják ezt; s akik közülük még nem ébredtek rá erre a szép és fájdalmas igazságra, a szemünk láttára fognak kerékbe törni.

 

Vannak, akik azonnal lépnek, és a város felborult politikai egyensúlyában magukkal és klánjukkal felelnek a döntéseikért – Alice Singer, aki az első az elfogadásban, első akkor is, amikor az áldozathozatalról van szó. Felébred és megmozdul egy ősi, már-már szétszóródottnak hitt klán, az Ezerévesek is, és visszaköveteli a jogát a város irányítására. A politika sakktáblájáról leütnek olyan bábukat, akik nem elég erősek a játszma végigharcolására, és előkerülnek azok is, akik úgy vélik, joguk van az eseményeket sakkmesterként irányítani… de tud-e meglepetéseket okozni az egyszerű gyalog, aki mindaddig szinte észrevétlen maradt?
A káosz lépésről lépésre borítja el a várost nap és hold alatt, és ha nem következik be az elképzelhetetlen, ha nem vállalnak vállalhatatlan kockázatot a vezérek, talán bele is fullad.

 

A történet egy város regénye, egy élő és lélegző, ezer szívvel dobogó, ezer szájjal suttogó és ezer füllel hallgató városé, amely fölött a hold uralkodik.

 

Hogyan lehetséges? Vámpír és mégis halandó? Laura Arkanian megmutatja. Hogyan lehetséges szikével felvágni az emberi lelket, megmártózni annak legmélyebb vizeiben, ahol a mélyen tudat felszíne alatt rejtőzködő apró hullámokból elsöprő erővel vetett vihar kerekedik? Laura Arkanian ért ahhoz, amiről beszél: lélekről, emberről, viharidézésről és viharcsitításról – áldozatról és megoldásokról, győzelemről és bukásról.

 

Ha tanulni akarunk egy kicsit minderről tőle, a szereplőitől, nyissuk ki a könyvet… ne siessünk, olvassuk el minden sorát, hallgassuk meg az összes regényhőst: van mit mondaniuk, csak üljünk le melléjük, és testvéreinket, barátainkat fogjuk felismerni bennük – még példaképeinkre is rálelünk az oldalakon.

 

Szeressétek nagyon ezt a könyvet, olvassátok sokat, és sokszor – meg fogtok lepődni, mert sokadik olvasásra is mindig van benne valami új, valami korábban felfedezetlen, valami, amiért érdemes mindig egészen közel tartani magatokhoz.

 

Jó utat, Holdezüst, vérarany!

 

Linkek:

 

Honlap: Holdezüst, vérarany
Facebook: Holdezüst, vérarany facebook oldal
Moly: Holdezüst, vérarany Moly profil
Goodreads: Holdezüst, vérarany Goodreads profil

 

 

Magyar Gothic Club Լաըրա Արքանիան Fagyba írt titkok Darxite